Imádom a tüzes rozmaringot: amikor ez a huncutul fűszeres-élénkzöld illat ekkora dinamikával párosul, annak mindig intenzív hatása kell, hogy legyen. És imádom azt a folyamatot is, ahogyan a lepárlás rejtelmeinek adom oda magam: hiszen ha az ember beleszeret a desztillálásba, s ki is tart mellette, elkerülhetetlen, hogy ismételt kísérletei révén – övezve akár kínos meglepetésekkel és kudarcokkal - maga mélyedjen el a gyakorlatban, melynek célja az átalakítás, egy új minőség létrehozása.
A lepárlás során keletkező növényi vizek koncentráltan tartalmazzák az adott növény illékonyabb vízoldható hatóanyagait ÉS szerény (kb. 0,1 – 0,5 %) mennyiségben annak illóolaját, egészének talán legfényesebb esszenciáját is. A hidrolátumok tulajdonképpen a fitoterápia és az aromaterápia metszéspontjában állnak.
Ezek a különös harmatok kiválóan alkalmasak elsőrangú bőrápolásra, beválnak frissítőként, helyet kaphatnak az ápolási tevékenységekben is. Leheletfinom hatásuknak köszönhetően az aromaterápiás gyakorlatban gyermekek, várandósok, törékeny vagy idősebb emberek, de akár háziállatok részére is beválnak, jól tolerálhatóak és mindenütt kíméletesek, ahol egy általános illóolajos alkalmazás túlságosan tömény vagy irritatív lenne.
Júliusnak harmadik napja volt, amikor elhatároztam a csüngőágú diófa alatt, aprócska rézüstömmel itt az ideje megmutatni Nektek is a lepárlás – desztilláció – csöpögtetés folyamatát. Alapszinten természetesen, hogy legyen egy benyomásotok erről az illatos kicsi világról, s hogy aki flörtölget már a növényi kivonatok saját célra szánt előállításával, annak legyen nagyobb bátorsága nekikezdeni.
Összegyűjtöttem a lecsöpögtetés köré fonódó kezdő kérdéseket:
Mi a lepárlás alapja?
Az a törvény, hogy a felhevített folyadékból vízgőz keletkezik, mely lehűlés / lehűtés után újra folyékonnyá válik. Köszönhetően ugyanakkor az illékonyságbeli különbségnek, az egyes alkotók tulajdonságaik miatt elválasztódnak, időben korábban oldódnak, így az újonnan nyert „párlatunk” egy illékony anyagokban gazdagabb folyadék lesz, mint a kiinduló volt.
Illóolajok / növényi vizek előállításának legelterjedtebb módja a vízgőzdesztilláció, azaz a lepárlandó előkészített gyógynövény nem a vízben, hanem a víz felett (aromakosárban) helyezkedik el, s részeit a forró gőz masszírozza át, magával csábítva a repkedősebb, izgága molekulákat.
Hogy néz ki a hidrolátumok kinyerése a hagyományos rézüstös gyakorlatban?
Az üstöt kb ¾ részig töltöm fel forrásvízzel, majd a felette lévő lyukacsos aljú aromakosárba kerül a lepárlandó növényi rész, annak megfelelő előkészítése (aprítása) után.
Az ilyen típusú lepárlóedénynél a kupola utáni ívelt cső a kígyóformás hűtőrészhez csatlakozik, ahol a hűtésről egy akváriumi vízpumpás keringetéssel (műszívvel) kell gondoskodom – ezért a csövek segítségével létrehozok egy kört, ahol a hideg hűtőfolyadék az alsó nyíláson kerül be a térbe, a meleg felesleg pedig a felsőn csorog ki [s ezt az áramoltatást a teljes folyamat során fenntartom]. Ha ezzel a zárt rendszerrel elkészültem, a keringetéssel együtt egy jó teljesítményű elektromos főzőlapon forralni kezdem az üstöt.
A sor végén, a kicsöpögő nyílásnál már csak annyi a dolgom, hogy egy szűkebb nyakú sterilizált üvegbe felfogom a néhány perces szörtyögéssel elinduló kétfázisú desztillátumot.
Mikor vagyunk készen? Honnan tudható, hogy abba kell hagyni a lepárlást? Mennyi jó minőségű hidrolátum (= gazdag növényi víz) nyerhető ki?
Egy nagyon egyszerű orientáció az 1:1 alapszabály: azaz 100 gramm friss növényi anyag lepárlása 100 ml hidrolátumot ad. Természetesen, ahogyan ez lenni szokott, az arány növényenként módosulhat, így pl. egyes levendulafajoknál lehet 1:2 vagy 1:3 a megoszlás. Kérdés az is, friss vagy szárított növénnyel dolgozunk-e. 100 gramm szárított drognál átlagosan 200 ml növényi vizet várhatunk.
A másik segédpont a pH. A növényi vizek enyhén savasak, így a lepárlás kezdetén illetve annak során is ellenőrizzük a vegyértéket. Amint a semleges felé indul a pH, azonnal abbahagyom a lepárlást. A matematikai és kémiai adatok mellett az érzékszerveknek is jelentős szerepe van: a lepárlás során muszáj szagolni (kóstolni), mert egy idő után érezhetően csökken az illat / aroma intenzitása, ami szintén egy komoly jel.
Milyen minőségű és mennyiségű vizet használjunk?
Tiszta, jó minőségű lágy vizet, forrásvizet vagy desztillált vizet is használhatunk.
A mennyiségnél lényeges szempont, hogy ne legyen túl sok, különben kiforr / kifut és eléri az aromakosarat is, és ne legyen túl kevés sem, hogy elkerüljük az üst üresrotyogását (leégését). Ha növényünk súlya alapján kiszámoltuk a maximálisan kinyerhető hidrolátum mennyiségét, akkor mindenképp ennél bőkezűbben töltsük fel az üstöt – figyelembe véve azt is, hogy egyes szárítmányok (borókabogyó, magvas részek) esetében még gyorsabban fog fogyni a vizünk, mert ezek bizony felszívják azt. Mindenféle csűrés-csavarással ez egyébként az üst térfogatának 65-75%-át fogja jelenteni.
Mi a teendő a felfogott nemes cseppekkel?
A folyadékunk tetején láthatunk egy réteg illóolajat, mely mennyiségétől függően pipettával leszedhető. Közvetlenül desztilláció után az opálos jelleg normális, viszont a növényi vizet érdemes leszűrnünk: ha nincs profi laboratóriumi szűrőnk, akkor egy fehérítetlen papírból készült kávéfilterrel is célt érünk.
A szűrés utáni néhány hétben sötét-hűvös helyen pihentessük meg a hidrolátumot. Nem érdemes gyakran nyitogatni az üvegcsénket, de egyszer-egyszer tegyünk kivételt: érzékeljük, hogyan változik az időben a hidrolátum illatának jellege, intenzitása.
Mivel kizárólag saját felhasználásra, kis volumenben készítek növényi vizet, így a[z alkoholos] tartósítás – az enyhén savas pH mellett – nálam nem kerül előtérbe. Ezt a hidrolátumot sterilizált szórófejes flakonba fogom tölteni, s arc- illetve testpermetként fogom használni. Ha nagyobb mennyiségem lenne, hatékonyan élénkítő tusfürdőt egészen biztosan készítenék belőle.
Mire használhatjuk a rozmaring növényi vizét?
Legyen bármilyen formájában, a rozmaring az idegrendszer, keringés és a bőr elsőrangú tonizálója: feszesít-erősít, energetizál. Azt is mondhatjuk, „yangosít”, azaz lelkesítő és életerőt csiholó. Hidrolátumát, ahogyan másütt is, részben az alapnövény alkalmazási kereteiben használhatjuk fel.
Miben segít a rozmaringdesztillátum?
- belélegezve segíti a koncentrációt, szellemi fittséget, tisztaságot ad, visszaránt a jelenbe
- belélegezve vagy kozmetikum összetevőjeként testi kimerültségnél, alacsony vérnyomásnál, reggeli lustálkodásnál is hatékonyan élénkít
- önmagában vagy emulzióban felhasználva is jótékony ápolója a pattanásos, zsíros vagy vegyes, feszességét vesztett bőrnek
- fejbőrre permetezve serkenti a hajhagymák vérellátását és regenerálja a korpásodásra hajló fejbőrt
- borotválkozás utáni arcvízként élénkít, frissít, fertőtleníti a friss, apró vágásokat
- bedörzsölőszerként, keringésserkentésen keresztüli fájdalomcsillapítása reumás, köszvényes panaszoknál, általános izomfájdalmaknál illetve nyirokpangás esetén is jelentős
- borogatásnál is használható abban az esetben, ha puffadásunk és teltségérzetünk van, valamint hasznosíthatjuk tisztító kúrák részeként végzett májpakolásnál is
- kellő tudással és gyakorlattal az aromakonyhában, grillezett étkek aromáinak élénkítésére vagy édes gyümölcsök mellé használhatjuk
Láthatjuk, hogy rozmaringvíz alkalmazása sokrétű, s a légies permet ellenére erőt adó a vízben oldott természetes anyagok élő koncentrációja. Az illat visszaadásában sem írás, sem képek nem segítenek, de higgyétek el, a hidrolátumok elkészítése is egy rendkívül inspiratív, éltető élmény:
Sok örömet kívánok az isteni illatú különleges vizek megismeréséhez és alkalmazásához!
